4.6 Spirituális Szeretet (Prīti)

A Spirituális Szeretet (prīti) nem más, mint az elvárás nélküli, isteni Szeretet.

Általában, amikor szeretünk valakit, irányába elvárásokat táplálunk és feltételeket szabunk. Például szeretnénk, ha viszonozná érzelmünket, vagy a másik „érdemes” lenne rá. Ezzel szemben a Spirituális Szeretet a körülményektől függetlenül mindig feltétel és elvárás nélküli. Ez a fajta Szeretet isteni, amely hosszabb és intenzívebb spirituális gyakorlatok során fejlődik ki, miután képessé válunk minden embertársunkban meglátni Istent. Mindenesetre boldogabb emberré válunk, ha a szeretetünket nem szennyezi és gyengíti elvárás.

A fenti ábra mutatja, hogy a világi, azaz a feltételekkel hamisított szeretet azon alapul, hogy két személy természete között mennyi az átfedés. De az még nem jelent biztosítékot arra, hogy az összes személyiségjegy egyezik, vagy kiegészíti egymást. Idővel, ahogy a különbségek érzékelhetővé válnak, kezdődnek a veszekedések és a nehézségek.

Ezzel szemben a Spirituális Szeretet, azaz a feltétel és elvárás nélküli Szeretet a Lélek változatlanságán alapszik. Olyan, mint egy lánc, amely összeköti a különböző gyöngyszemeket, színre és méretre való tekintet nélkül. A megjelenési forma lényegtelen. A gyöngy közepén lévő lyuk jelképezi a Lelket, amely mindannyiunkban egy és ugyanaz, úgy, ahogy a bennünk levő Isten sem különbözik a másik emberben lakozó Istentől.

<< előző