2.5 Üdvösség
Az Üdvösség egy páratlan állapot, mely messze a boldogság felett áll és azon túlmutat. A boldogság, melyre leggyakrabban hivatkozunk, ilyen vagy olyan módon a külvilághoz kötődik. Az Üdvösség viszont a Lelkünkhöz kapcsolódó élmény és nem függ a külvilág ingereitől.
Életünk során rá kell döbbenünk, hogy bármi, ami boldoggá tesz minket, képes boldogtalanná is tenni. Ahhoz, hogy ezt jobban megértsük, tanulmányoznunk kell, hogy milyen médiumokon keresztül tapasztalhatunk boldogságot.
Ezek a következők:
- Az öt érzékszerv: Örömök, melyeket az érintés, ízlelés, hallás, szaglás és látás élménye ad.
Példa: Egy személy, aki szereti a fagylaltot, sóvárogva jár a fagylaltos bódéhoz. Az első fagylalt mindig a legfinomabb. Ám ahogy újabb és újabb adagot fogyaszt, hogy fenntartsa örömét, megkezdődik a hanyatlás, mígnem a 7. vagy a 8. adagtól fizikailag is rosszul kezdi érezni magát. Így tehát a fagylalttal szerzett öröm nem tartható fent egy idő után. Ez visszavezethető az életben vágyunk bármely tárgyára: ahogy a tárgy által szerzett öröm eléri csúcspontját, az érzés hanyatlásnak indul.
- Az elme: Ez gondolatainknak azon része, melyek az érzelmeinkhez kapcsolódnak (a gondolataink és az érzelmeink össze vannak szőve egymással – a szomorú gondolatok szomorú érzésekhez vezetnek és vice versa). Az elmén keresztül szerzett öröm messzemenően felsőbbrendű, mint amit az öt érzéken keresztül szerzünk.
Példa: Melyik az az érzelem, mely a legtöbb boldogságban részesíthet? Valószínűleg a szerelem élménye. Vegyünk két embert, akik egymásba szeretnek és nem tudják elképzelni, hogy egymás nélkül éljék az életüket. Ahogy a kapcsolatuk házasságban tetőzik, rájönnek, hogy boldogságuk csúcspontja nem tartható fent. Mindkét fél elkezdi a másikat egy másik fényben látni és idővel azt veszi észre, hogy senki más nem tudja őt úgy megbántani vagy felbosszantani, mint ugyanaz a házastárs, aki egyben olyan sok örömöt ad!
- Az intellektus: Ez a döntéshozási- és értelmezési képességünk. Ez lehetővé teszi egy másik fajta öröm megtapasztalását, mely minőségileg és mennyiségileg magasabb rendű, mint az elme általi boldogság.
Példa: Vegyünk például egy tudóst, aki kutatómunkába merül. Mondjuk, hogy egy nap megold egy rejtvényt, ami évszázadok óta zavarba ejtette az emberiséget. Természetesen, emelkedett állapotba kerül. De mi történik az extázisával, miután a taps elcsendesül? Most már nincs többé a mennyekben. Valójában nyugtalan, mert el kell foglalja magát valami új felfedezéssel, vagy ami még rosszabb, kétségbe eshet, mikor megtudja, hogy a nagy felfedezését (ld. az energia egyenletét E=mc2) az emberiség pusztítására használják az atombomba formájában.
A fenti diagram azt mutatja, hogy a boldogság, melyet a különböző médiumokon (az öt érzékszerv, az elme és az intellektus) keresztül szerzünk nemcsak minőségben, hanem időben is javuló irányt mutatnak.
Ezzel szemben amikor a Lélek Üdvösségben részesül, akkor az a legmagasabb rendű és korlátlan ideig tartó boldogság., mely nem írható le szavakkal. Meg kell tapasztalni.
Ahhoz, hogy szemléltessük a szavak korlátját, vegyük példának a cukor édességét. Van rá valamilyen módszer, hogy valakinek elmagyarázzuk a cukor édességét, akinek nincsen nyelve? Nincs! Rá kell jönnünk, hogy nem találunk megfelelő szavakat, melyek kifejezhetnék a cukor ízének élményét. Ugyanígy az Üdvösségnél, az édességet meg kell tapasztalnunk ahhoz, hogy megértsük. A spirituális gyakorlat az egyetlen mód arra, hogy megtapasztalhatóvá váljon az Üdvösség.