4.3 Spirituális együttlét Isten társaságában (Satsang)
A szanszkrit Satsang szó az „Abszolút Igazság”– azaz Isten („Sat”) „Társaságára” („sang”) utal, ami egy olyan spirituális együttlétet jelent, ahol Istenkeresők vagy Szentek jönnek össze. Röviden a Satsang egy olyan környezetre és közösségre utal, mely Isten megtapasztalásához előnyös.
Isten Nevének kántálása (folyamatos ismételgetése) után ez a következő lépés a spirituális gyakorlatban. Ám ez nem azt jelenti, hogy a kereső felhagy a kántálással. A spirituális összejöveteleknek együtt kell haladnia a kántálással. Mindig hasznos, ha azonos nézeteket valló emberek rendszeresen találkoznak.
A Satsang-on való részvételből sok előny származhat.
Itt nyíltan kérdezhetünk a spirituális különböző témáit illetően és tisztázhatjuk kétségeinket. Hiszen fel kell oldani a spirituális gyakorlatokkal illetve alapelvekkel kapcsolatos kételyeinket ahhoz, hogy azokat teljes szívből tudjuk átültetni életünkbe.
Itt megoszthatjuk egymással a különböző spirituális élményeinket (Anubhuti) és ezek spirituális jelentését közösen értelmezhetjük. Ezen kívül erősíthetjük egymást, hiszen motiválhat minket mások hite és bizalma.
A finomrezgésű szinten pedig Chaitanya-ban (Isteni Tudatosság) részesülhetünk. A Satsang-ra jellemző, hogy többlet sattvikta (azaz sattvik energia) keletkezik, mely támogat minket a spirituális gyakorlatban. Manapság a spirituális szennyezettségből fakadóan sok a minket körülvevő raja és tama energia, amely már azt is megnehezítí, hogy Istenre vagy a spirituális gyakorlatainkra gondoljunk. Pontosan ennek az ellenkezője történik egy olyan közösségben, ahol az emberek folyamatosan Isten Nevét kántálják. A sattvik sugárzás átáramlik rajtunk és a Chaitanya áldása következtében feltöltődünk. Az elmúlt hét bármilyen sorscsapást mérhet ránk, a Satsang végére jól érzi magát, szinte újjászületik az ember.
A következő kép azt ábrázolja, hogy mi is történik valójában a Satsang során.
