Hogyan birjuk átadni magunkat Istennek a cselekedtetés kisajátításának csökkentésével?

Rövid összefoglaló : 

A spirituális gyakorlatának nyolc lépése egy olyan spirituális út, amely a legjobban megfelel a mai kornak. Gyakorólja, hogy megtapasztalhasson a gyorsabb spirituális fejlődést és elérje a spirituális céljait.

1. Spirituális gyakorlat a gyorsab spirituális növekedéshez

Ha szeretne spirituálisan fejlődni és minden napját értékessé tenni, akkor ez a cikk magának szól.

Először is el kell mondani, hogy a mai világban valóban áldás, ha valaki nem csak futólag érdeklődik a spirituális növekedés iránt. Ennek az oka az hogy a mai világban a legtöbb ember számára az életben az anyagi célok általában elsőbbséget élveznek a spirituális célokkal szemben. Az emberek paradox módon az anyagi világban hajszolják a boldogságot, amig az igazi, tartós boldogságot valójában csak azok tapasztalhatják meg, akik spirituálisan fejlődnek, még akkor is, ha azt világi kötelességek teljesítása után végzik.

Azonban spirituálisan fejlődni, méghozzá gyors ütemben, könnyebb mondani, mint megtenni.

Számos kihívással szembesülhet az Istenkereső, amelyeket először is meg kell értenünk ahhoz, hogy legyőzzük őket a spirituális utazás során. Ebben a cikkben megosztjuk magukkal azokat a pontos gyakorlatokat, amelyeket ha megvalósítják, gyorsabb spirituális fejlődést biztosítanak maguknak.

2. Kihívások, amelyekkel a spirituális gyakorlatban való napi igyekezetek során szembesülhetünk

Számos kihívással szembesülhet egy Istenkereső. Az alábbiakban felsorolunk néhányat a fő kihívások közül, amelyeket megfigyeltünk Istenkeresőknél spirituális növekedésre való törekvése során.

1. Helytelen útmutatás : Először is, az információ korában élünk, és rengeteg útmutatás van a Spiritualitásról. Ez a túl sok információ általában összezavarja az Istenkeresőt, hogy mit tegyen, és mit/kit kövessen. Sajnos, a legtöbbször az útmutatás forrása nem egy igazi Szent vagy spirituális vezető (azaz egy olyan személy, aki legalább 70%-os spirituális szinten van). A spirituális útjukra induló Istenkeresőket könnyen félrevezethetik a szép szavak és a jámbor viselkedés, amelyeknek nem biztos, hogy valódi spirituális értékük van. A lényeg az, hogy ha valaki nem az Univerzális elvek szerint gyakorolja a spiritualitást, akkor a végén sok évet elvesztegethet anélkül, hogy spirituálisan növekedne, és anélkül, hogy bármilyen spirituális hasznot szerezne.
2. Mi a következő lépésem ? : A növekedéshez szükség van egy következő lépésre. Sajnos sok Istenkereső évtizedekig folytatja a spirituális gyakorlatot ugyanazon a szintjen, ami magában foglalhatja egy vallási imahely látogatását, zarándoklatokat stb. Van egy régi mondás, amely így szól: “Ha mindig azt teszed, amit mindig is tettél, mindig azt fogod kapni, amit mindig is kaptál”. Ez ugyanúgy érvényes a spiritualitásra, mint bármely más területre. Ugyanaz a szintű gyakorlatok ugyanolyan szintű eredményeket hoznak, és nincs növekedés. Sok Istenkereső nem érti, hogy a spirituális fejlődéshez egyre magasabb szintű spirituális gyakorlatok iránt kell elköteleződni. Nem teszik fel a döntő kérdést: “Mi legyen a következő lépésem a spirituális gyakorlatban?”, és ezért soha nem gyakorolják a következő lépést. Ez stagnáláshoz vezet.
3. A „csináld magad“ spiritualitás veszélyei : Ha jogi problémánk van, ügyvédhez megyünk … ha orvosi problémánk van, orvoshoz … ha tévé problémánk van, tévészerelőhöz, és így tovább. Amikor azonban a legösszetettebb és legátfogóbb tudomány, a Spiritualitás tudományának megértéséhez keresünk útmutatást, az emberek nagyon gyakran úgy érzik, hogy nincs szükségük segítségre az eligazodáshoz. Jegyezzük meg, hogy ez a tudomány, ha helyesen gyakoroljuk, képes arra, hogy megszabadítson bennünket a születés és halál körforgásából. Úgy érzik, hogy spirituális könyvek olvasásával vagy valamilyen nekik tetsző gyakorlat elvégzésével képesek lesznek fejlődni. A mi tapasztalatunk szerint, ez ritkán van így. Spirituális vezető nélkül, aki valódi vezető, rendkívül nehéz spirituális fejlődést elérni.
4. A gázpedál az én kezemben van : Tegyük fel, hogy az Istenkereső valamilyen szerencsés véletlen folytán valóban megfelelő útmutatást kapott egy igazi spirituális vezetőtől, és képes volt megérteni, hogy mi a következő lépés a spirituális gyakorlatban. Az Istenkereső növekedése ekkor még mindig azon múlna, hogy mennyire akarja ténylegesen megvalósítani az útmutatást, és mennyire képes kitartóan haladni a spirituális úton. A spiritualitásban azt mondják, hogy sokan indulnak el, de nagyon kevesen vannak benne hosszú távon. Ezért nagyon kevés a döntős. Végül nem szabad elfelejteni, hogy a spiritualitás egy életmód, amely élethosszig tartó rendszeres gyakorlást igényel.

Egy pozitívabb megjegyzés, annak ellenére hogy az élet számos akadályt tesz elénk, ha az Istenkereső őszinte és valóban vágyik a spirituális fejlődésre, akkor Isten mindig eljön, hogy segítsen annak az Istenkeresőnek, és a helyes útra állítsa. Ezt Dr. Athavale Paratpar Guru szavai foglalják össze:

3. A nyolcrétű út a spirituális gyakorlatban

A fenti kihívásokra adott válaszként Dr. Athavale Paratpar Guru megalkotta a Guru Kegyelmének Útját (Gurukrupayoga). Ezt Guruja – Szent Bhaktaraj Maharaj (a legmagasabb rendű Szent) áldásával tette. A Paratpar Guru a legmagasabb rendű Szent, azaz aki a 90%-os spirituális szinten van vagy afölött. A Guru Kegyelmének Útja 8 spirituális gyakorlatból áll, amelyek ennek az útnak az alapját képezik. Ez az út egyesíti a spirituális gyakorlatok legjobb gyakorlatait az összes többi útakról, hogy az Istenkeresők számára páratlan lehetőséget biztosítson a jelenlegi időkben a gyorsabb spirituális növekedés megtapasztalására.

A Guru Kegyelmének Útjának (Gurukrupayoga) 8 aspektusa a következő :

1. Személyiséghibák eltávolítása (PDR vagy Swabhavdosh-Nirmulan)
2. Ego eltávolítása (Aham-Nirmulan)
3.Isten nevének kántálása (Nam)
4. Az Abszolút Igazság társasága (Satsang)
5. 6. Az Abszolút Igazság szolgálata (Satseva)
6. A spirituális érzelem felébresztése (Bhav)
7. Áldozat (Tyag)
8. Spirituális szeretet (Priti)

A zárójelben megadtuk azt a szanszkrit szót, amely a spirituális gyakorlat adott aspektusát jelöli.

Bármilyen sorrendben elkezdhetjük gyakorolni ezeket az aspektusokat. Végül, a gyorsabb spirituális növekedés érdekében minden aspektust gyakorolni kell, így a keresőnek eszközt adva a teljes körű spirituális növekedés megtapasztalására. Ezek az aspektusok segítenek az Istenkeresőnek abban is, hogy leküzdje az összes akadályt/kihívást, amely akadályozza a spirituális növekedést. Az, hogy egy Istenkeresőnek melyik aspektust kell először felvennie, valójában az alaptermészetétől függ. Ha valakinek sok személyiséghibája van, akkor a Személyiséghibák megszüntetése (PDR) folyamat jó kiindulópont. Ha valaki nagyon odaadó, akkor a kántálás lenne a jó kiindulópont. Ha valaki inkább cselekvésorientált, akkor első lépésként a szatszevát (az Abszolút Igazság szolgálata) választhatja.

4. A személyiséghibák eltávolítása

Kihívások, amelyekkel az Istenkereső szembesül

A személyiséghibák (vagy nemkívánatos tulajdonságok) közé tartoznak az olyan vonások, mint a harag, a kapzsiság, a lustaság, a bizonytalanság, az érzelmesség stb., amelyek létezésünk kárhozatát jelentik. Ez azért van, mert amellett, hogy kevésbé hatékonyabbá tesznek bennünket, állandó stressz- és szenvedésforrást jelentenek a mi és mások életében. Mindenkinek vannak különböző intenzitású személyiséghibái – valakinek több, valakinek kevesebb. Az Istenkeresők számára az ilyen hibák megfosztanak minket a boldogság megtapasztalásától (különössen az Üdvösségtöl), amelyt a spirituális gyakorlatunk adhat nekünk. Továbbá, amikor egy helyzetre adott reakcióként törnek ki, ezek a személyiséghibák destabilizálnak minket.

A szubtilis dimenzióból származó negatív energiák könnyen bejutnak a személybe amelynek sok személyiséghibája van. Kiemelik azokat a reakciókat, amelyeket a személy esetleg mutat, és így negatívan hatnak a személyre és másokra. Ha például a düh személyiséghiba van bennünk, és a beszédmódunkkal megbántunk másokat, akkor bűnt követünk el. Spirituális szinten a spirituális gyakorlat által létrehozott energia a bűn semmissé tételére szolgál. Következésképpen csökkentik az ember képességét, hogy kitartson a spirituális úton. Függetlenül attól, hogy milyen spirituális útot követünk, ha valakinek sok személyiséghibája van, a spirituális fejlődés nehéz, ha nem lehetetlen.

Hogyan segít a személyiséghibák eltávolítása :

Amit nem tudunk magunkról, azt nem tudjuk kijavítani. A Személyiséghiba Eltávolítása segít ennek kijavításában. A Dr. Athavale Paratpar Guru által bevezetett eljárás nemcsak abban segít az Istenkeresőnek, hogy leküzdje a fenti kihívásokat, hanem erős alapot is épít a spirituális növekedéshez. Ezt három lépésben teszi.

1. Adatgyűjtés/megfigyelés : Az első dolog, amit ez a gyakorlat tesz, hogy világos módszertant határoz meg annak megértésére, hogy mik a hibáink. Ez azért fontos mert a legtöbb ember, miközben nagyon kritikus és ítélkező másokkal szemben, elég gyakran nem vesz tudomást a saját hibáiról. A Személyiséghibák eltávolítás módszere alkalmazásával adatokat gyűjtünk az általunk elkövetett hibákról és az azokhoz vezető körülményekről. Azáltal, hogy ilyen adatokat gyűjtünk magunkról, felnyitja az ember szemét azokra a területekre, ahol hiányosságai vannak, és egyben értékelést ad a tulajdonságairól és a jellembeli erősségeiről. Röviden, a folyamat tükröt tart az ember valódi természetének, és megmutatja mindannyiunknak, hogy pontosan kik is vagyunk.
2. Elemzés : Minden dokumentált hiba vagy hiányosság hozzájárul ahhoz, hogy jobb képet kapjunk önmagunkról. Segít elemezni, hogy mi a valódi oka az emberben lévő reakcióknak, amelyek hibázásra ösztönöznek minket. Tisztánlátásra teszünk szert a hibáinkkal és hiányosságainkkal kapcsolatban. Például megértjük, hogy mely hibák ismétlődnek gyakran, vagy hogy mely hibák nem csak minket, hanem egy nagyobb csoportot is érintenek. Ez az elemzés reálisabb képet ad önmagunkról, így tisztább képet kapunk arról, hogy ki és mi nyomja a gombjainkat.
3. Önszuggesztiók : Miután elemeztük a hibát okozó gyökeres személyiséghibát, a hiba kijavításának módja meglehetősen egyszerű.  Ez egy kipróbált és bevált módszer, amelyt úgy nevezik hogy Önszuggesztió (ÖSZ). Ezek az Önszuggesztiók olyan pozitív mondatok, amelyek arra nevelik az elmét, hogy megfelelő módon reagáljon a helyzetekre. Ezeket naponta többször is meg kell ismételni. 7 ÖSZ technika létezik. Az affirmáció ellentétben, ezek személyreszabottak a hibával kapcsolatos helyzetekre. Így ezek segítségével megkezdhetjük a hibáink megtisztításának folyamatát, és egy boldogabb, tartalmasabb és Üdvösségtelyes életmódot élhetünk – úgy, ahogyan kell hogy legyen.

Ennek a folyamatnak a részletesebb megértéséhez nézze meg a PDR folyamatról szóló részt.

Az erények vagy tulajdonságok ösztönzése (Még nem került publikálásra)

A személyiséghibáink eltávolítása mellett fontos, hogy erényeket vagy tulajdonságokat is fejlesszünk. Ez ugyanis mind önmagunk, mind mások javára válik. A személyiséghibák eltávolításának folyamata (PDR) segít abban, hogy a negatív lelkiállapotból semleges állapotba kerüljünk. Megakadályozza azt is, hogy negatív karmát generáljunk, ami végül bűnök elkövetését eredményezi. Ha a PDR folyamatot kiegészítjük a személyiséghibákkal ellentétes erények beoltásával, amelyeken dolgozunk, az segít gyorsabban leküzdeni az adott személyiséghibát.

Vegyük például a haragot. A haraggal kapcsolatos hibáink elemzése és az autoszuggesztiók alkalmazása révén természetes módon jutunk el egy nyugodtabb állapotba. Tehát, ha korábban dühösnek éreztük magunkat, amikor a házastársunk kiabált velünk, a PDR-folyamat segíteni fog abban, hogy egy nyugodt állapotba kerüljünk, ahol nem reagálunk. De ha ezzel egyidejűleg megpróbáljuk magunkba oltani a mások megértésének erényét, akkor a haragunk még gyorsabban fog csökkenni.

Az erények vagy tulajdonságok ösztönzésének 3 fő lépése van :

1. Olyan erények kiválasztása, amelyek ellentétesek azokkal a személyiséghibákkal, amelyeken dolgozunk.
2. Olyan események kiválasztása, ahol gyakorolhatjuk az erényt.
3. Az erényt áblázat kitöltése.

5. Egó eltávolítása

Kihívások, amelyekkel az Istenkereső szembesül

EAz egó a legnagyobb akadály a spirituális úton. Ez azért van, mert spirituális értelemben az egónk az, ami elválaszt minket a bennünk lévő Isten megtapasztalásától. Az ego megléte egyenlő azzal, hogy életünket azzal a rövidlátó gondolkodással éljük, hogy létezésünk az 5 érzékszervünkre, elménkre és intellektusunkra korlátozódik. Gyakorlati értelemben ez azt jelenti, hogy olyan gondolataink vannak, mint – a nevem, a testem, a külsőm, az iskolázottságom, a pozícióm, a családom, az eredményeim stb. Úgy tűnik, hogy ezek az én gondolataim a személy létezésének mindene és kórlátja. Az ember nem gondolkodik ezen a korlátozott életszemléleten túl. Mindannyian főként ezzel az alacsonyabb szintű önszemlélettel azonosulunk különböző mértékben. Másrészt a spirituális növekedés azt jelenti, hogy túllépünk az alsó énünkön, ami az 5 érzékszervünk, az elménk és az intellektusunk, és megtapasztaljuk a Lelket vagy az Isten-elvünket, ami mindannyiunkban lakozik.

Az egó megakadályozza, hogy megtapasztaljuk a bennünk lévő Isten-elvünket. Bár minden személyiséghiba az egóból ered, az ego finomabb természetű. Az ego számtalan módon nyilvánul meg. Az ego közismert és kevésbé közismert megnyilvánulásai közé tartozik – büszkeség, felsőbbrendűség, alsóbbrendűség, tanító magatartás, nekem van igazam, tekintélyt parancsolóan beszélni, gyakran hangosan beszélni, elvárásokat támasztani, dicséretet keresni, cselekedet kisajátítása, a külsőségekre gondolkodás, önzés, állandóan magunkról és a családunkról beszélni, az én kívánságomnak kell elsőbbséget adni stb.

Ezáltal képet kell adnia az ember egójának sokféle aspektusáról.

Függetlenül attól, hogy milyen utat követünk, ha valakinek magas az egója, nem tud spirituális fejlődést elérni.

Hogyan segít ez a gyakorlat

A spirituális fejlődéshez az egónknak csökkennie kell. Nincs más alternatíva. Az egónk azonban olyan mélyen gyökerezik bennünk, hogy megszüntetése még a spiritualitás gyakorlása közben sem könnyű. Ahelyett tehát, hogy azt gondolnánk, hogy az egónk automatikusan megszűnik a spirituális gyakorlatok végzésével, tudatos erőfeszítéseket kell tennünk az egónk csökkentésére. Az alábbiakban bemutatunk néhány olyan erőfeszítést, amelyet gyakorlati szinten lehet tenni az ego csökkentése érdekében:

• Imádságok : Amikor mélyen és alázattal imádkozunk Istenhez, kifejezzük tehetetlenségünket. Ez segít az ego csökkentésében. Néhány példa az imákra, amelyeket az ego csökkentése érdekében mondhatunk:
  • Istenem, tégy engem tudatossá azokról az dolgokról amelyek növelik az egómat
  • Istenem, kérlek, teremts eseményeket az életemben, és helyezz olyan emberek társaságába, akik segítenek csökkenteni az egómat.
  • – Istenem, kérlek, segíts, hogy elfogadjam azokat a visszajelzéseket vagy hibákat, amelyekre mások felhívják a figyelmemet.
• – A másokról való gondolkodás minőségének fejlesztése segít csökkenteni az egót. Gyakorlati szinten kell erőfeszítéseket tennünk, hogy másokra gondoljunk. Például, ha látjuk, hogy valamelyik családtagunknak megnövekedett a munkaterhe, felajánlhatjuk, hogy kivasaljuk a ruháit, vagy segítünk neki a szükséges dolgokban.
• – A fizikai munkák elvégzése , mint az edények tisztítása, a ház takarítása stb. segít az ego gyorsabb csökkentésében. Hogy még több spirituális hasznot szívjunk magunkba, imádkozhatunk a feladat elvégzéséért, mintha Szatszevát (Istennek való szolgálatot) végrehajtanánk.
• – Gondolj arra, hogy milyen hatalmas az Univerzum, és milyen kicsi az ember ehhez képest. Vagy gondoljunk arra, hogy milyen hatalmas az idő, és ehhez képest milyen rövid az életünk. Az ilyen gondolatok segítenek az ego csökkentésében.
• – Annak a perspektívának megőrzése vagy spirituális érzelemnek (bhav) fenntartása, hogy minden Isten akarata szerint vagy Isten miatt történik. Például az evilági életben azt a spirituális érzelmet kell éreznünk, például: “intelligens vagyok és a Harvard Egyetemen végeztem” helyett – “Isten tanított engem”, vagy “Én megházasodtam” helyett – “Isten intézte el a házasságomat”, stb.
• – Hálaadás: A hála kifejezésével a tettességet (én tettem) felajánljuk a Gurunak vagy Istennek, és ez segít csökkenteni az egót. Ha többet szeretne megtudni erről, olvassa el cikkünket arról, hogy mi a hála spirituális szempontból.

Kérjük, olvassa el az egó eltávolításáról szóló részünket, ha többet szeretne megtudni.

6. Isten Nevének kántálása

Kihívások, amelyekkel az Istenkereső szembesűl

Az egyik leggyakoribb kihívás, amellyel az Istenkeresők szembesűlnek, az időhiány. Gyakran halljuk, hogy az Istenkeresők azt mondják, hogy nem találnak időt arra, hogy rendszeresen végezzék a spirituális gyakorlatukat. Ez érthető a mai világban, a mindennapi élet stresszével és feszültségével – nehéz időt találni a spirituális gyakorlatokra. És tegyük fel, hogy az Istenkereső képes időt találni egy olyan spirituális gyakorlatra, mint a meditáció; még akkor sem lehet azt folyamatosan végezni egész nap.

Hogyan segít Isten Nevének kántálása

A bölcsek azért ajánlották az Isten Nevének Kántálást mint a legjobb spirituális gyakorlatot, mert azt csendben, elménkben egész nap végezhetjük. Ez egy olyan spirituális gyakorlat, amelyet könnyű elvégezni, és nem függ sem időtől, sem helytől. Mivel folyamatosan végezhető, segít a spirituális gyakorlat folyamatosságának kialakításában.

Ráadásul a spirituális növekedéshez spirituális energiára van szükség. Isten neve óriási pozitív isteni energiával rendelkezik. Isten Nevének kántálásával az ember Isteni Energiát szív magába. Minél jobb a koncentráció vagy minnél jobb az öszpontosítás a kántálásra, annál nagyobb hasznot kapunk ebből a spirituális gyakorlatból. Ha spirituális érzelemmel végezzük, a haszon exponenciálisan növekszik.

A kántálás másik előnye, hogy segít a személyiséghibák negatív benyomásainak eltörlésében a tudatalattiban. Az ember tudatalatti elméje milliónyi benyomást hordoz, és sok évbe vagy akár életbe is telhet, amíg pszichológiai eszközökkel le tudjuk győzni a nemkívánatos tulajdonságokat. Ez a folyamat felgyorsul, ha valaki Isten nevét kántálja. Ez azért van, mert a rendszeres kántálás létrehoz egy “áhitati központot” a tudatalatti elmében, amely elkezdi felülírni a tudatalatti elmében lévő egyéb benyomásokat. Így a többi negatív benyomás automatikusan veszíteni kezd erejéből, és csökken a személyre gyakorolt hatásuk.

A kántálásból nyert spirituális energia segít a spirituális fejlődésben. Az SSRF azt ajánlja, hogy a születési vallása szerinti Isten Nevét kántálja, vagy ||Om Namo Bhagwate Vasudevaya|| (ez a kántálás a legkedvezőbb a spirituális fejlődéshez a 2025. évig). Ezzel együtt a ‘Shri Gurudev Datta‘ kántálása is ajánlott. Ez egy védő ének, amely segít megvédeni a spirituális nyomorúságtól, amelyet a kielégítetlenül eltávozott ősszellemek okoznak.

Látogassa el a ‘Kezdje el a spirituális utját‘ című cikkünkbe, hogy többet megtudjon arról, hogy milyen Isten nevét kell kántálnia. A kántálásról szóló részünket is meglátogathatja, hogy többet tudjon meg róla.

7. Az Abszolút Igazság Társasága (Satsang)

Kihívások, amelyekkel az Istenkereső szembesül

Az Istenkereső útja során sokszor lesz szüksége spirituális segítségre. Következő helyzetek fórdulnak elő:

• Kérdések feltevése a spiritualitással kapcsolatban
• A spiritualitással vagy a spirituális gyakorlattal kapcsolatos kételyeinek tisztázása.
• Támogatás kérése olyan időszakokban, amikor nincs meg a vágy, nem tud összpontosítani, negatív gondolkodás, nem tudja, hogyan győzze le az akadályokat stb.
• Segítséget kapni a spirituális gyógyuláshoz

Más útmutató Istenkeresők segítsége nélkül az Istenkeresők időnként úgy érezhetik, hogy túlterheltek a spirituális útjuk során időről időre felbukkanó akadályok miatt. Ez akár ahhoz is vezethet, hogy abbahagyják a spirituális gyakorlást, és feladják spirituális céljaikat.

Hogyan segít a satsang

A satsang egy szanszkrit szó, ahol a ‘Sat’ az Abszolút Igazságra, azaz Istenre utal, a ‘sang’ pedig azt jelenti, hogy ‘társaságban lenni’. Azt jelenti, hogy az Abszolút Igazság társaságában lenni. Ez általában úgy valósul meg, hogy Istenkeresők és szentek társaságában vagyunk, ahol a spiritualitás elméleti és gyakorlati aspektusokról beszélgetünk. A szatszang olyan környezet, amely elősegíti az Istenkeresőkről való gondoskodást és segíti őket spirituális gyakorlatukban.

A szatszangon részt vevő sok Istenkereső miatt jelenlévő kollektív spirituális energia lendületet ad az embernek, hogy kitartson a spirituális gyakorlatában. Az istentiszteleti helyek látogatása, a Szentek által írt spirituális szövegek olvasása, az Istenkeresők társaságában való tartózkodás (egy Szent vezetésével) és egy igazi Szent vagy egy Guru meglátogatása a fokozatosan magasabb színvonalú szatszang példái.

Egy 1-től 100-ig terjedő skálán, a spirituális gyakorlatok típusának fontosságát tekintve, az Isten Nevének kántálása relatív fontossága 5%-os, míg a szatszangban és a Szentek társaságában való tartózkodásé 30%-os. Ezek a spirituális kutatással (fejlett hatodik érzékkel) nyert százalékok kiemelik a szatszang fontosságát.

Az alábbiakban bemutatunk néhányat a szatszangban való részvétel számos előnyei közül.

• A szatszangban maradva az ember meggyőződést és vágyat nyer, hogy kitartson a spirituális gyakorlatában. Megnő az ember lelkesedése a spirituális gyakorlatok iránt.
• A szatszangokban jelen lévő Isteni tudatosság (Csaitanja) is segít spirituális energiát adni az Istenkeresőnek a spirituális gyakorlatához.
• A szatszangon részt vevő Istenkeresők között kialakul a közelség érzése, és könnyebben fejlődik a mások iránti szeretet.
• Tanulhatunk a szatszangon részt vevő más Istenkeresők spiriutális gyakorlatban tett erőfeszítéseiből.
• A szatszangon való részvétel során az ember a spirituális élmények magasabb szintjét tapasztalhatja meg, mint amihez esetleg hozzászokott. Ez segít növelni az embernek a spiritualitásba vetett hitét.

A jelenlegi időkben nagyon nehéz egyedül végezni a spirituális gyakorlatot. Szükségünk van más keresők és spirituálisan fejlettek támogatására, hogy továbblendítsenek minket spirituális utazásunkban. Ezért tart az SSRF heti rendszerességgel ingyenes online szatszangokat, amelyekre nagy jelentőséget fektet. Kattintson ide, ha részt szeretne venni egy szatszangon.

A szatszangról szóló cikket is elólvashatja, hogy többet tudjon meg a spirituális gyakorlat ezen aspektusáról.

8. Szolgálat az Abszolút Igazságnak (Satseva)

Kihívások, amelyekkel az Istenkereső szembesül

Amikor az Istenkeresők felfedezik életükben a Spiritualitást, késztetést éreznek arra, hogy szabadidejükben tegyenek valamit a Spiritualitás szolgálatára. Néha az útmutatás hiánya miatt végül társadalmi vagy jótékonysági munkát végeznek, ami nem biztos, hogy megfelel a Spiritualitás terjesztésének. Az olyan tevékenységekkel, mint a szociális szolgálat vagy a jótékonysági munka, fennáll a veszélye annak is, hogy az ember egója megnő. Ez azért van, mert a szociális munkásoknak mindig olyan gondolatai támadnak, mint – “nézd, mennyi mindent tettem”, “olyan jó munkát végzek a társadalomért”, “olyan kedves ember vagyok”, stb., ami spirituális értelemben a cselekedtetés kisajátításához vezet. Az olyan társadalmi kérdésekkel való foglalkozás, mint a szegénység, a rossz egészségügyi ellátás stb. növelheti az érzelmességüket, ami viszont növeli az egójukat. Ha nem a megfelelő perspektívával tesszük, fennáll a veszélye annak, hogy új adok-kapok számlákat (karmikus számlákat) hozunk létre azokkal az emberekkel, akiknek segítünk. Ha többet szeretne megtudni, kérjük, olvassa el cikkünket arról, hogy a szociális szolgálat spirituális gyakorlatnak tekinthető-e.

Hogyan segít a satseva

A szatszeva az Abszolút Igazság szolgálatát jelenti, ami azt jelenti, hogy Isten küldetését szolgáljuk a spiritualitás terjesztésével (amelynek az univerzális spirituális elvekhez kell igazodnia). A szatszévával való kezdés nagy ugrásnak számít a spirituális gyakorlatunkban, mivel sok lehetőséget ad a sőirituális fejlődésre. Egy 1-től 100-ig terjedő skálán, az ilyen típusú spirituális gyakorlatok fontosságát tekintve, az Isten Nevének éneklése relatív fontossága 5%-os, míg a szatszangban és a szentek társaságában való részvételé 30%-os, ahogy fentebb említettük. E két másik gyakorlathoz képest a szatszeva relatív fontossága 100%.

Amikor részt veszünk Isten küldetésében, a spiritualitás terjesztésében, akkor Ő elégedett lesz velünk. Ez azért van, mert úgy gondolja, hogy nem vagyunk önzőek, és nem csak a személyes spirituális fejlődésünkre gondolunk, hanem arra is, hogy mások hogyan fejlődhetnek spirituálisan. Ez segít nekünk átvenni Isten tágasságának erényét. Ez hasonló ahhoz, ahogyan Isten gondoskodik minden lény spirituális fejlődéséről. Így Isten e tulajdonságának átvételével a szatszeva gyorsabb spirituális fejlődéshez vezet.

Az Istennek való szolgálat vagy szatszeva a spirituális gyakorlat minden más lépését integrálja.

• A szatszeva végzése közben figyeljük a hibáinkat, és más Istenkeresők is adnak nekünk visszajelzést, ami segít nekünk abban, hogy spirituálisan befelé fordulóvá (antarmukh) váljunk, így a PDR megtörténik.
• Később az Istenkeresők a hála érzésével kezdik el végezni a szatsevát, mert megtapasztalják, hogy Isten mennyi mindent tesz értük az életükben. A szatszeva tehát spirituális érzelmet idéz elő.
• Fontos, hogy a szatszeva összekapcsolódik a szamasti szadhana néven ismert fogalommal, amely a társadalom spirituális növekedését segíti. A jelenlegi korszakban a szamasti szadhana relatív jelentősége 70%, míg a vjástí szadhana, ami az egyéni spirituális gyakorlat, 30% jelentősége.
• Azzal, hogy valaki felajánlja idejét és erőfeszítéseit Isten küldetésének, testének, elméjének, intellektusának feláldozása történik.
• Továbbá, amikor másokkal együtt végezzük a szatszevát, az lehetőséget ad arra, hogy tanuljunk tőlük, és gyakoroljuk a másokról való gondolkodást, így lépésről lépésre fejlesztjük Isten szeretetét (Priti).

Dr. Athavale Paratpar Guru kegyelmének és útmutatásának köszönhetően az SSRF kifejlesztett egy platformát az Istenkeresők számára, ahol a szatszevát az idejük, érdeklődésük és kapacitásuk szerint végezhetik. Sok Istenkereső csatlakozott ehhez a platformhoz a világ különböző részeiről, hogy felajánlja idejét és képességeit a különböző típusú szatszevákhoz, hogy terjesszék a spiritualitást. A szatszévák közé tartozik például könyvek vagy cikkek fordítása, spirituális előadások szervezése vagy annak való segítségnyújtás, az SSRF közösségi média oldalaival kapcsolatos szatszévák, cikkek és blogok írása, az SSRF weboldalának karbantartásában és fejlesztésében való részvétel és még sok más. Felhívjuk olvasóinkat, akik érdeklődnek a szatszéva elkezdése iránt, hogy lépjenek kapcsolatba velünk LiveChat lehetőségünkön.

Ha többet szeretne megtudni a satseváról, kérjük, látogassa el az erről szóló cikket.

9. A spirituális érzelem (Bhav) felébresztése.

Kihívások, amelyekkel az Istenkereső szembesül

Képzeljük el, hogy egy tevékenységet vagy szakmát szenvedély nélkül végzünk. Az egész tevékenység száraznak fog tűnni, és hiányozni fog a lelkesedés. Ugyanez a helyzet a spirituális gyakorlással is. Nagyon gyakran, amikor az Istenkeresők elkezdik a spirituális gyakorlatot, végigcsinálják a spirituális gyakorlat mozdulatait, de nem biztos, hogy átérzik az isteni érzést. Ennek az az oka, hogy nem tudják, hogyan kell a spirituális érzelem felébresztéséhez folyamodni. Amikor azonban megtapasztalják a bhavot, az isteni édességet hoz az életükbe és a spirituális gyakorlatukba.

Hogyan segít a bhav, és hogyan lehet felébreszteni azt?

Van egy mondás: Ahol spirituális érzelem (bhav) van, ott Isten jelen van.

Ez a kijelentés jelzi, hogy a spirituális érzelmek felébresztésére tett erőfeszítéseknek milyen óriási jelentősége van. Mi tehát a bhav? A szavak nem elégségesek ahhoz, hogy elmagyarázzák ezt a különleges spirituális érzést. A bhav az Istennel való egység érzése. De milyen érzés ez ?

Általában mindannyian élesen tudatában vagyunk a létezésünknek. Amikor azonban erőfeszítéseket teszünk a spirituális érzelem felébresztésére, esélyt kapunk arra, hogy megtapasztaljuk Isten jelenlétét. Ez egy különleges érzés, amikor úgy érezzük, hogy közösségben vagyunk az Istennel. Ebben az állapotban nincsenek szükségletek, nincsenek kívánságok, csak a Boldogság, a szeretet, a hála és az Istennel való eggyé válás érzése. Gyakran ezt kísérik bizonyos fizikai megnyilvánulások, mint könnyek, remegés stb. Értelmet ad mindannak, amit a spirituális gyakorlat részeként teszünk, és az Isteni lényegét hozza be az életünkbe. Úgy érezzük, hogy Isten vagy a Guru mellettünk van és velünk sétál. Ebben a pillanatban a stressz elillan. Minél nagyobb a spirituális érzelem, annál nagyobb az Istenhez való közelség érzése.

Néha a spirituális érzelem spontán módon ébred fel, amikor hálát érzünk Isten iránt, vagy amikor eszünkbe jut, hogy Isten mennyi mindent tett értünk. Fontos azonban, hogy az elme és az intelektus szintjén folyamatosan erőfeszítéseket tegyünk, hogy spirituális érzésünk növekedjen, és hogy az állandóvá váljon az életünkben.

Néhány egyszerű lépést adunk a spirituális érzelem növeléséhez.

• Minden mindennapi tevékenységet azzal az érzéssel végezhetünk, hogy ezáltal Istent szolgáljuk. Például, amikor takarítunk a házunkban, azt a hozzáállást és spirituális érzelmet érezhetjük, hogy Isten otthonát takarítjuk. Amikor ételt főzünk, azt a spirituális érzelmet hordozhatjuk magunkban, hogy Istennek főzünk ételt. A munkahelyi feladatok elvégzése közben azt az érzést érezhetjük, hogy Istent szolgáljuk, stb.
• Hála érzésével emlékezhetünk vissza minden olyan nehéz alkalomra, amikor érezhettük Isten segítségét, és amikor a helyzet az Ő kegyelmének köszönhetően oldódott meg. Emlékezhetünk azokra a spirituális élményekre is, amelyeket Ő ajándékozott nekünk spirituális utazásaink során, hogy táplálja hitünket. A hála adás fontos összetevője a spirituális érzelem növelésére.

Fontos megjegyezni, hogy nem biztos, hogy folyamatosan képesek vagyunk a bháv állapotában maradni. Azonban ne feledjük, hogy ez az a cél, amit el akarunk érni. A bhav folyamatos állapotában lenni a fejlett spirituális szinten lehetséges. Tehát ne legyen elcsüggedt, ha kezdetben nem képes megtapasztalni a bhavot. Sokkal fontosabb, hogy folyamatosan erőfeszítéseket tegyünk a bhav felébresztésére. Amikor komoly erőfeszítéseket teszünk, akkor Isten megajándékoz minket a bhav és az Ő isteni jelenlétének megtapasztalásával. A bhav megtapasztalása érdekében tett erőfeszítésekről bővebben a spirituális érzelemről szóló fejezetünkben olvashatja.

10. Áldozat (Tyag)

Kihívások, amelyekkel az Istenkereső szembesül

Sok Istenkereső nem tudja, hogyan haladjon előre a spirituális gyakorlatában. Az egyik fő tényező, ami ehhez hozzájárul, az, hogy hozzászoktak a komfortzónájukhoz, a megszokott rutinjukhoz. Nem akarnak kimozdulni belőle. Ezért nem teszik meg a következő lépést a spirituális gyakorlatukban.

Az embereknek különböző kötődéseik is vannak – ez lehet fizikai vagy érzelmi. Az a téves elképzelésük, hogy a dolgok, amelyekhez kötődnek, tartós boldogságot hoznak számukra. De semmi sem áll távolabb az igazságtól. Mint tudjátok, egy olyan világban élünk, amely folyamatosan változik, és éppen azok a dolgok, amelyekhez kötődünk, mérhetetlen szomorúságot okozhatnak nekünk, amikor megváltoznak. Könnyebb mondani, mint megtenni, hogy feladjuk a kötődéseinket és kimozdulunk a komfortzónánkból.

Mi tehát a megoldás erre ?

Hogyan segít az áldozatvállalás és hogyan kell ezt megtenni :

Az áldozathozatal spirituális gyakorlata magában foglalja az összehangolt erőfeszítéseket, hogy az ember testét, elméjét és vagyonát feláldozza Isten szolgálatára, vagy hogy segítsen az Ő küldetésében, a spiritualitás terjesztésében.

Amikor azonban az “áldozat” vagy “önmegtartóztatás” vagy “lemondás” szóba kerül, néhányunkban az a tévhit élhet, hogy ez azt jelenti, hogy végül is le kell mondanunk világi életünkről. Lehet, hogy valaki azt gondolja: ‘Mi van, ha adok, és nem kapok cserébe semmit ? Ez megfélelsztetté és bizonytalanná tehet bennünket a spirituális gyakorlat ilyen formájának elfogadásával kapcsolatban.

Fontos megérteni ennek a gyakorlatnak a lényegét. Szeretettel kell végezni, igy az ember soha nem érzi, hogy áldozatot hoz. Egy világi példa, amely segíthet megérteni az ilyenfajta áldozatot, azt az áldozat, amelyet a szülők hoznak a gyermekeikért. Sok nehézségen és áldozaton mehetnek keresztül, hogy gyermekeiknek a legjobb lehetőségeket biztosítsák. Soha nem érzik ezt, mert szeretettel teszik. Az áldozathozatal mint spirituális gyakorlat hasonló. Az egyetlen különbség az, hogy itt visszaadunk egy kicsit abból, amit magától a Teremtőtől kaptunk, hogy Őt szolgáljuk. De ehhez erőfeszítésre van szükség, és az ember még mindig tele lehet tétovasággal, hogy kilépjen a komfortzónájából, és feláldozza az elméjét, a testét vagy a vagyonát.

Az ember tehát kezdheti az áldozatok kis formáival. Tegyük fel, hogy az a szokásod, hogy ahelyett, hogy céltalanul böngéssz egy közösségi médiacsatornát, például a Facebookot, és egy órán keresztül ellenőrzöd, hogy hány lájkot kaptak a posztjaid. Akkor az elme apró áldozata lehet az, hogy ezt az időt az Isten Nevének koncentrált kántálással töltött spirituális gyakorlatokkal tölti. Észre fogja venni, hogy minden alkalommal, amikor úgy dönt, hogy közelebb megy Istenhez vagy szolgálja Őt, hasznára válik – lehet ez fizikailag vagy mentálisan, de spirituálisan mindig.

Amikor felajánljuk magunkat – legyen az elme, test vagy vagyon – akkor teret teremtünk magunkban a befogadáshoz. Amikor megtesszük az erőfeszítést, hogy kilépjünk a komfortzónánkból, és teszünk egy lépést Isten felé, megtapasztaljuk, hogy Ő sokkal többet tesz értünk. Ez adja meg a hitet, hogy egyre többet áldozzunk fel világi létünkből, hogy megtapasztalhassuk az Istenit.

Néhány módja annak, hogy birunk áldozatot hozni :

• Szabadidőnk feláldozása Isten szolgálatára
• Felajánljuk tehetségünket és képességeinket, hogy az Ő küldetését szolgáljuk
• Adományozás a spiritualitás terjesztésére
• Még ha nincs is semmink, akkor is van fizikai testünk. Segíthetünk kitakarítani a helyiségeket egy Spiritualitással foglalkozó előadás előtt.

Áldozatot lehet hozni a kapacitásunknak megfelelően. Ahogy spirituális gyakorlatunk minősége és mennyisége növekszik, úgy nő automatikusan az áldozathozatal iránti vágyunk is. Végső soron azonban mindent fel kell áldoznunk, és a testtel, elmével és vagyonnal kapcsolatos kötődéseinket. Csak akkor tapasztalhatjuk meg teljesen Istent, ha teljesen lemondunk világi életmódunkról és a vele járó kötődésekről.

Kérjük, olvassa el az áldozathozatalról szóló cikkünket, hogy többet megtudjon.

11. Spirituális szeretet (Priti)

Kihívások, amelyekkel az Istenkeresők szembesülnek

A mai világ rideg valósága az, hogy a legtöbb ember énközpontú. Ritka az olyan ember, aki őszintén gondol másokra, és minden hátsó szándék nélkül másokat maga elé helyez.

Ha tehát a szeretet és a másokra való gondolkodás kontinuumának két végét vennénk, akkor az egyik oldalon az énközpontúság, a másik oldalon pedig a mások iránti feltétel nélküli szeretet állna. Isten szeretete, ami a spirituális szeretet vagy Priti – a mások iránti feltétel nélküli szeretet megtestesítője. A nagyon magas spirituális szinten lévő szentek az önzetlen szeretetnek ezt a formáját mutatják mások és az egész teremtés iránt.

Istennek ez az egyedülálló tulajdonsága az, ami oly szeretetreméltóvá teszi Őt az egész emberiség és a szellemi dimenzió minden finom lénye számára.

Ha az Istenkereső egyesülni akar Istennel, akkor bárhol is van ezen a kontinuumon, erőfeszítéseket kell tennie, hogy a mások iránti feltétel nélküli szeretet oldalára álljon. Ez azért van, mert ahogyan az olaj és a víz nem tud egyesülni, mert különböző tulajdonságaik vannak, úgy az énközpontú ember sem tud egyesülni Istennel, akinek a tulajdonsága Priti. Azonban nem könnyű erőfeszítéseket tenni az önzetlen szeretet kimutatására, miközben egy önző és énközpontú világ vesz körül. A mai világban arra vagyunk kondicionálva, hogy önmagunkat helyezzük előtérbe. Félhetünk attól, hogy mások kihasználnak minket, mivel szelídnek tarthatnak minket.

Hogyan lehet tehát a mai világban kiterjedt, szerető emberré válni ?

Itt jön a képbe a spirituális szeretet (Priti) megismerésének és gyakorlásának lépése.

Hogyan segít a Priti gyakorlása az Istenkeresőnek?

Ha van valami, ami minden határon túllép, az a szeretet.

Lehet spirituális tudásod, de ha nincs benned szeretet, az emberek nem fognak közel érezni hozzád.

A szeretetnek minden cselekedetünkben, beszédünkben és viselkedésünkben meg kell jelennie minden élőlény, sőt még az élettelen tárgyak felé is, és ennek belülről kell jönnie. Ezt nem lehet megjátszani. Isten úgy gondolja, hogy az egész világ az övé, ezért nekünk is el kell jutnunk végre arra a szintre, hogy azt gondoljuk, hogy az egész világ a miénk. Csak akkor tudunk beleolvadni Istenbe.

Nem tudunk egy nap alatt átalakulni olyan emberré, akinek spirituális szeretete van.

Ezért apró, napi erőfeszítésekkel kell kezdenünk, amelyekre az alábbiakban néhány példát adunk.

• Másokért tenni dolgokat, és megpróbálni úgy csinálni, ahogy mások akarják
• Az “én kívánságom szerint” helyett a “mások kívánsága” szerint cselekedni fontos igyekezet e lépés gyakorlásában
• Halkan, alázatosan és szeretetteljesen beszélni.
• PDR igyekezetek, hogy csökkentsük a másokkal szembeni elvárásainkat.
• Ne legyünk kritikusak és ítélkezőek másokkal szemben, és legyünk megértőbbek és toleránsabbak másokkal szemben.
• Önzetlenül tenni a dolgokat
• Annak a spirituális érzésnek a megtartása, hogy Istent szolgálod másokban, azáltal, hogy alapvetően igyekszel mindenben Istent meglátni
• Az empátia gyakorlása másokkal és helyzetükkel szemben
• Mások megbecsülése és a mások iránti hála
• A megbocsátás gyakorlása, ahol nem csak megbocsátasz, hanem el is felejted az esetet.
• Segítesz másoknak megérteni a spiritualitás fontosságát, és segítesz nekik gyakorolni azt

Eleinte ezt az Istenkeresőkkel és a szeretteinkkel lehet gyakorolni. Lépésről lépésre növelhetjük a gyakorlás körét, és bevonhatjuk a barátokat, munkatársakat, ismerősöket, ismeretlen embereket, állatokat, élettelen tárgyakat, majd még az ellenségeinket is.

Ahogy az ilyen erőfeszítéseket a mindennapi rutinunk részévé tesszük, úgy válunk szeretetteljesebbé másokkal szemben. Boldogító érzést tapasztalunk abból, hogy elvárások nélkül, önzetlenül szolgálunk másokat. Ez arra sarkall bennünket, hogy egyre többet és többet tegyünk. Eleinte több igyekezetet kell tennünk, hogy másokra gondoljunk, és később, a 70%-os spirituális szint elérése után, vagyis amikor valaki eléri a szentté válást, elkezd kialakulni az igazi Priti.

Kérjük, látogasson el a Spirituális szeretetről (Priti) szóló cikkunket, hogy többet olvashasson.

12. Következtetés

A Spiritualitás tudománya szerint az élet alapvető célja a spirituális növekedés. Ez minden emberi cél és törekvés közül a legnemesebb. A Spiritualitásban a végső felé való elmozdulás megajándékoz bennünket a Boldogság megtapasztalásával, a boldogság egy olyan szuperlatívuszával, amely nem függ semmitől. Ebben az állapotban az ember helyzetétől függetlenül Boldogságban van. A fejlett spirituális szinten lévő emberek befolyása olyan mértékű, hogy kiterjed arra, hogy pozitívan befolyásolnak mindent maguk körül.

Az ENSZ szerint egy ember várható átlagos élettartama körülbelül 72 év. Ez valamivel több mint 50 felnőtt évet (vagy nagyjából 18250 napot) ad arra, hogy elérjük a célunkat. Attól függően, hogy hány éves, e cikk olvasásakor, mint Istenkereső, rá fog jönni, hogy már csak véges idője maradt e spirituális cél elérésére. Komolyra fordítva a szót, ha nem érjük el a spirituális küszöbszintet, a Karma (sors) törvénye azt garantálja, hogy újraszületünk a Földön, hogy rendezzuk a karmánkat. A jelenlegi Kaliyug korszakban a Földön való újraszületés általában több szenvedéssel jár, mint boldogsággal az életben.

Nos, ha van valami, amit soha nem kaphatunk vissza – az az idő, és ha van valami, ami egy szempillantás alatt elmúlhat – az az idő. Egy nap felébredünk, és rájövünk, hogy életünk telén vagyunk, és csodálkozunk, hogy hová tűnt az idő. Tehát az Istenkeresőnek, aki spirituálisan fejlődni akar, minden napot számításba kell vennie, mert magasabb spirituális szintre fejlődni egy életen át tarthat. Imádságunk az, hogy az Istenkeresők használják fel ezt a tudást, és fogadják el a nyolcszoros utat, amely a “Guru Kegyelmének Útja (Gurukrupayoga)”, és élvezzék a gyorsabb spirituális fejlődés előnyeit.