Amint azt már ennek a sorozatnak az előző cikkeiben is olvashattuk, a Spirituális Érzelem nem más, mint Isten jelenlétének megtapasztalása a mindenségben – így önmagunkban, másokban és a világ élettelen tárgyaiban is. Bár ezt intellektuális szinten sokan könnyen megértik, a valóságban a Spirituális Érzelmet nagyon nehéz megélni. Pedig a mindennapi életben sokkal fontosabb, hogy képesek legyünk ezt az érzést pillanatról pillanatra megélni, mint az, hogy megértsük.

Az egyik jelentős ok, amiért az emberek többsége nem tudja megélni a spirituális érzelmet, az az, hogy az átlagember spirituális szintje alacsony. Megjegyeznénk, hogy az “átlagember” alatt az átlagos spirituális szinttel rendelkező egyénekre gondolunk. Egy ilyen ember a világi életben lehet milliárdos, államelnök vagy egy híres ember a szórakoztatóiparból. Napjainkban a leggyakoribb spirituális szint a 20%, míg azoknál a Szenteknél, akik a Végső Felszabadulást (Moksha) elérték, ez 100%. A spirituális gyakorlatban, hogy pusztán a spirituális érzelmen keresztül jussunk el odáig, az Istenkereső spirituális szintjének 50%-osnak kell lennie. Ehhez hasonlóan, a legalacsonyabb spirituális szint, amely a spirituális gyakorlaton keresztül a spirituális érzelem felébresztésehez vezet, szintén 50%. Ahhoz, hogy ezt a szintet elérhessük, folyamatosan szükséges ismételgetni Isten Nevét (Kántálni), szent társaságban maradni (Satsang) és felajánlani szolgálatainkat a Spiritualitás terjesztéséért (Satseva). A spirituális érzelem felébresztése után is szükséges a spirituális gyakorlat végzése ahhoz, hogy azt fenn tudjuk tartani. Kérjük, olvassa el a “Spirituális érzelem összetevői” című cikkünket.

Fontos, hogy a komoly Istenkeresők óvatosak legyenek a spirituális érzelem-megnyilvánulásaiknál. Kérjük, olvassa el a “Melyek a spirituális érzelem megnyilvánulásai” című cikkünket. Fontos mérőszalaggal mérni spirituális érzelmünket, hogy azt képesek legyünk mindennapjainkban megélni. Például, valaki hideg könycsepp formájában tapasztalhatja meg a spirituális érzelmet Szent helyek látogatásakor, vagy amikor a szellemi vezetőjére (Guru) gondol, illetve egy spirituális élményen keresztül is megélhetjük a Spirituális Érzelmet. Mindezek mellett az igazi teszt a Spirituális Érzelemre az, amikor Isten kezét -amely óv bennünket- akkor is látjuk, amikor nehézségeken megyünk át az életben és miután mi magunk minden erőfeszítést megtettünk, képesek vagyunk a helyzetet odaadással Isten lába elé helyezni. A másik vizsga, ha megfigyeljük a viselkedésünket másokkal szemben, főleg azoknál, akik negatívan viselkednek velünk. Ha képesek vagyunk az Isteni princípiumnak tudatában lenni és eképpen viselkedünk velük szemben is, akkor ez a spirituális érzelmünk igazi mércéje.