1. Bevezetés

A spirituális érzelem (bhāv) erős tudatosságot jelenti Isten létezéséről. A spirituális érzelem növelése Isten felé fontos törekvés a spirituális utazás során. Ez azért van így, mert amikor erős tudatosságunk van Isten létezéséről, az odaadáshoz vezet. Ha erős odaadásunk van Isten felé, elveszítjük a tudatosságot önmagunkról és csak Isten jut eszünkbe. Amikor elérjük ezt az állapotot, Isten a kegyelmével áraszt el minket és mi egyre több Üdvösségben (Ānand) részesülünk.

Sok Istenkereső úgy érzi, hogy a spirituális érzelem már attól felébred, hogy folytatták spirituális gyakorlataikat. Bár ez az állítás elméletben igaz, arra nincs garancia, hogy az eljárás bárkinél ilyen könnyedén előfordul, aki spirituális gyakorlatot végez. Ez azért van így, mert a feltevés, hogy tapasztalunk-e spirituális érzelmet a spirituális gyakorlaton keresztül, több tényezőtől is függ: beleértve a pontos célunkat a spirituális gyakorlat folytatásával, intenzív sóvárgásunkat, hogy Istent felismerjük és megvalósítsuk, mennyire van jelen az elménk tudatalatti központjában Isten, befolyásolja a tényleges spirituális gyakorlat, amelyt végzünk és a spirituális út amelyet követünk. Hogy gyorsabban emeljük a spirituális érzelmünket, először meg kellene ismernünk, mi az, ami segíthet, hogy több spirituális érzelmet tapasztalhassunk meg, és ami még fontosabb, igyekeznünk kell, hogy a gyakorlatban is megvalósítsuk azt.

Ebben a cikkben áttekintünk néhány módot, amivel növelhetjük a spirituális érzelmünket Isten felé és ennek következtében gyorsítsuk a spirituális növekedést.

2. Akadályok a spirituális érzelem növelésében

Azelőtt, hogy megvizsgálnánk a spirituális érzelem növelését, tudni kellene a tényezőket, amelyek akadályozzák az igyekezetünket a spirituális érzelem növelésében, hiszen ha azokat felismerjük, meg tudjuk előzni, hogy azok ne gátoljanak. A fő akadályok a spirituális érzelem felébredésében a következőek:

1. Tudatlanság: Azt jelenti, hogy illető spirituálisan tudatlanaz Isten alakjával, tulajdonságaival és viselkedésével kapcsolatban. A személy spirituális megértése növelhető olyan spirituális Szent iratok tanulmányozásával, amelyeket Szentek írtak vagy olyan weboldalak olvasásával, mint az ssrf.org.
2. Cselekvő akarat: A cselekvő akarat arra vonatkozik, hogy különböző események az életben a személy, vagy valaki más miatt miatt fordulnak elő, és nem az Isten következtében.
3. Egó: Az egó azt jelenti, hogy valaki önmagát különálló lénynek éli meg Istentől és a többiektől elválasztva. Ez a legnagyobb akadály a spirituális érzelem növelésében. Minnél nagyobb az egó, annál kevesebb az esély a spirituális érzelem növelésére. Több információt az egó csökkentésére “az egó csökkentése” címü cikkünkben, vagy a „Hogyan csökentsük az egót” címü SSRF könyvben találhatunk, amelyt Őszentsége Dr. Athavale írta.
4. Hibás személyiségjegyek: Amikor túl sok személyességi hiba létezik, nehezen jutnak el a személy elméjébe spirituális érzelmi gondolatok. Hibás személyiségjegyek felismerése és annak leküzdése egy fontos rész az Istenkereső spirituális útján.

Részletesebben feltártuk az említett tárgyakat a “spirituális gyakorlatok” című cikkben.

3. Spirituális érzelem növelésének jelentősége

Az alábbi táblázatban felsoroltuk különböző gyakorlatokat, amelyeket alkalmazhatunk, hogy könnyebben tapasztaljunk spirituális érzelmet. A számok az oszlopok mellet megmutatják a gyakorlatok viszonylagos jelentőségét. A táblazatból láthatjuk, hogy a hozzáálás, hogy bármit, amit csinálunk, Istennek felajánlva, Őt szolgálva tegyük (Gurusēvā) segít leginkább a spirituális érzelem növelésében. Ez támogatja erőfeszítéseinket, hiszen képesekké válunk úgy öszpontosítani a cselekedeteinkre, hogy azon keresztül a legnagyobb (spirituális)  előnyöket  kaphassunk.

4. Spirituális gyakorlatok a spirituális érzelem növelésére

4.1 Guruseva

Ahogy láthatjuk a fenti táblázatból, amikor az összes cselekedetünket (spirituális vagy világi) úgy végezzük, mintha a Gurut szolgálnánk, a legnagyobb előnyben részesülünk a spirituális érzelem növelésére. Elmagyaráztuk a ‘Ki a Guru?’ című cikkben a Guru jelentősségét egy Istenkereső életében. A Guru egy megnyílvánutlan (nirguṇ) vezető, Isten tanítói elve emberi alakban. Ez azért történik, mert Istentől kaptunk ajándékba az életet. A Guru (vagy vezető, tanítói Isteni elv) velünk volt több életen át, vezetve minket türelmesen, hogy felszabadulhassunk a születés és halál körforgásából, hogy felismerük Istent és eggyé váljunk Vele. Amikor eggyé válunk az Istennel, békességet tapasztalunk. Amikor megértjük, hogy hányszor segített és gondoskodot rólunk a Guru, mély hála ébred bennünk.

A Gurut szolgálva tulajdonképpen Istent szolgáljuk. Nem mindenkinek akad esélye, hogy emberi alakban lévő Istent szolgáljon. Viszont minden tevékenységünket úgy csinálhatunk, mintha valójában az Ő testi formáját szolgálnánk. Ezt a mindennapi életben is alkalmazhatjuk. Felsorolunk pár példát:

• Amikor ruhát mosunk, vagy ebédet főzünk, olyan hozzáállással csinálhatjuk, mintha Istennek főznénk. Akkor, amikor felszolgáljuk az ebédet a többieknek, azt gondolhatjuk, hogy Istent vagy Gurut szolgálunk ki. Tartsunk szünetet egy pillanatra. Képzeljék el, hogy Isten ellátogat az otthonukba, testi alakban. Így megadatik Őt egész napon keresztül szolgálni. Milyenek lennének a cselekedeteink és a hozzáállásunk? Ha mindig, amikor szolgáljuk a családtagjainkat, vagy embereket, akikkel kapcsolatba lépünk és ez a kép jut eszünkbe, képesekké válnánk felébreszteni a spirituális érzelmet. Ha eképp cselekszünk, automatikusan pozitív spirituális rezgéseket teremtünk az otthonunkba és a spirituális érzelmünk is nőni fog.
• Következetessen az otthonunkból remetelakot/templomot (ashram) varázsolhatunk és figyelmesen fenntarthatjuk a sāttvikus környezetett. Mentálisan felajánlhatjukaz otthonunkat az Istennek / Gurunak és olyan spirituális érzelemmel gondozhatjuk, mintha mi csak a remetelak kezelői, vedégei volnánk. Ez szintén segít az egó leküzdésében és olyan megnyilvánulás csökkentésében, mint például: “Én vagyok a ház ura és tulajdonosa”.
• Ha minden egyes tárgyat, amit használunk, úgy kezelünk, mintha az Istenhez vagy Guruhoz tartozna, akkor szintén megfelelő érzelmi tötéssel kezelhetjük a tárgyakat. Ennek megfelelően az Isten vagy Guru jelenléte érezhetővé válik az otthonban. Ha az Istenkereső egyszer megtanulja, hogy a különböző tárgyakban Isteni princípiumot lásson, fokozatosan képessé válik mindenben Istent látni. Ez sokat segít az Isteni Elv felismerésében az élő és élettelen teremtésben.
• Egy Istenkereső azt gondolhatja, hogy a Guru mindig mellete áll, minden helyzetben. Ez segíthet, hogy leküzdje a félelmét.

Amikor bármilyen Abszolút Igazság szolgálatot (satsēvā) végzünk, kezdetben úgy érezzük, hogy mi csináltuk meg a satsevát és így egy kis szubtilis büszkeség fejlődik ki bennünk. Viszont ez igazából nem satseva szó szerinti értelemben. Amikor a személy satsevával foglalkozik, olyan hozzáállással kellene csinálnia, mintha maga az Isten végzné (rajta keresztül) azt a satsevát és nem kellene éreznie semmi cselekvő akaratot vagy büszkeséget.

Végül meg kellene hálálnunk Istennek, hogy esélyt kaptunk Őt szolgálni. A mérőléc, amivel megbizonyosodhatunk arról, hogy cselekedtünk az Abzolút Igazságot szolgálta- e vagy sem, az üdvösség-érzet, melyt a szolgálat után tapasztalnunk kellene. Ha állandóan elemezzünk magunkat, hogy a cselekedetünk úgy lett-e végezve, ahogy azt Isten elvárná tőlünk, mint Istenkeresőktől, a spirituális érzelmem gyorsabban jut kifejezésre bennünk.

4.2 Különböző módok a spirituális érzelem növelésére

Kántálás: A kántálás csak akkor jut el az Istenhez, ha spirituális érzelemmel végezzük. Ugyanúgy, mint amikor erőfeszítés nélkül gondolunk valakire, akit szívből szeretünk (például, az anya a gyermekére gondol), vagy valamire, ami tetszik, úgy fejleszteni kellene a szeretetet Isten felé. Amikor a személy elkezdi Istent szeretni, könnyen jut eszébe az Isten Neve és Üdvösséget tapasztal nevének ismétlésével (kántálással). Későb a kántálás életmóddá válik. Félóránként az illető imádkozhat az Istenhez, hogy elmélyítse a kántálását és tegye lehetővé, hogy a kántálás őszinte legyen.

Ima és hála: Folyamatosan imádkozzunk Istenhez, hogy segítsen nekünk a spirituális gyakorlatunkban és segítsen, hogy minden tevékenységünk úgy történjen, mintha spirituális gyakorlat lenne. Amikor imádkozunk, elismerjük a tényt, hogy szükségünk van a segítségre, ami növeli a megadás érzést és így az egónk csökken. Az ima szinonímát jelent a önátadásra. Akkor történik teljes ön (egó) feladás, ha bármely cseleked végzésével azt megháláljuk. A hála egy ezköz a cselekvő akarat felajánlására az Istennek vagy Gurunak, ezért segít az egó csökkentésében. Gyakran az Istenkereső elfelejti, hogy meghálálja az Istennek azt, amit kért az imában: az Isteni segítség idézése után az Abszolút Igazság szolgálatában, amikor a seva könnyen megy és a személy Üdvösségben részesül, elégedett lesz és elfelejti, hogy meghálálja. Az Istenkeresőben szintén szubtilis egó fejlődhet a spirituális tapasztalatok vagy az Üdvösség tapasztalása miatt. Emiatt igen fontos, hogy kifizessük a számlát, azaz, hogy megháláljuk az Istennek a megadot spirituális tapasztalatot vagy Üdvösséget.

Tanulmányozás és Satsang: Egy könnyű mód a spirituális érzelem növelésére olyan Istenkeresők cselekvéseinek tanulmányozása, akik már kifejlesztették a spirituális érzelmet. Ezért fontos, hogy jelen legyünk az Abszolút Igazság társaságában (satsang) és hogy figyeljük azokat az Istenkeresőket, akiknél már kifejlődött a spirituális érzelem az Isten felé és hogy tanuljunk tőlük. Javasoljuk, hogy olvassa át a „hogyan növeljük a spirituális érzelmet naponta” címü SSRF könyvet és helyezzen valami újat a rendszeres gyakorlatba.

Tanuló hozzáállás: Próbálja meglátni Isten kezét mindenben és tekintsen mindenre, mint a ezköz a tanulásban. Minden helyzetet beleértve, akár jó, akár rosz. Amikor tanuló hozzáállással nézünk az aktuális helyzetre, állandóan üdvösséget érezünk, mert úgy érezzük, hogy Isten velünk van és tanít minket, hogy hogyan legyünk jobb Istenkeresők, bármin keresztül is kell mennünk, akármit is tapasztalunk és bárkivel is találkozunk.

Az egó csökkentése: Ha folyamatosan résztveszünk a Guru küldetésében, a cselekedetünk Isten kívánságai szerint történik. Amikor Abszolút Igazság szolgálatban részesülünk, nem lenne szabad engedni, hogy helytelen gondolatok vagy kétségek törjenek elménkbe a többiekről, mert ha ne nem értjük meg a többi Istenkeresőt, akkor a Guru kegyelme sem lesz átadva. Azért ajánlatos gyakorolni az odaadást oly módon, hogy Istent szolgáljuk. Ilyen odaadásnál, az illető Istent apjának és anyjának, magát pedig Isten gyermekének vagy szolgájának tekinti. Amikor alázatosak vagyunk, akkor igyekeszünk egónkat csökkenteni és képesekké válunk többet dolgozni, hogy növeljük a spirituális érzelmünket.