1. Kántálás, mint a pszichiátriai betegségeknél használható terápia
A kántálás hasznos a pszichiátriai esetek többségénél. Igazából Isten Nevének a kántálása talán az egyik leghatátosabb módszer a rögeszmés, kényszeres betegségek gyógyítására. A kántálás a betegségek többsége esetében hasznos.
2. A tudatalatti elme tisztul a kántálással
Az Isten Nevéből áradó energia megsemmisíti az impressziókat a tudatalatti elmében.
A tudatalatti elme a következőként tisztul a kántálás által.
2.1 Fejleszti a hajlamot a kántálásra, illetve a tudatalatti tisztítására
A pszichológia szerint Isten Nevének kántálása vagy egy bármely hétköznapi tárgy nevének ismételgetése meglehetősen hasonló folyamatként zajlik le. Amikor egy anya kimondja gyermeke nevét, vagy hallja azt, tudatallatiában néhány érzelem jelenik meg. Például az anyai kötelezettség, boldogság, aggodalom, elvárás, stb. Mindazok az érzelmek, amelyek egy bizonyos tárgyhoz, illetve annak nevéhez kötődnek – ebben az esetben a fiához, egyidejűleg létezik a tudatalatti elmében. Erre a névre való emlékezés, vagy annak kimondása folyamatosan aktiválja a hozzá kapcsolódó érzelmeket. Ez egy spontán és nagyon hatásos hajtóerő egy anya életében. Ennek az erőnek köszönhetően bizonyos esetekben az anya készen áll mindent feláldozni fiáért.
A pszichológiai reakció Isten Nevének a kántálására ugyanilyen. Isten Nevének kántálásakor tudatosan, vagy anélkül egy meghatározott érzelem és kép jelenik meg Istenről. Míg kántálunk, spontán kapcsolatba kerülünk az Isteni érdemekkel is. Tudatában vagyunk Isten kegyelmének, és az Ő Nevének a kántálása a hatékony mód arra, hogy el is érjük Őt. Isten Nevének a kántálásakor, amely meghatározott minőséggel rendelkezik, spirituális érzelem (bhav) jelentkezik. A spirituális érzelem miatt, jótékonyan növekednek olyan érzelmek, mint például a tisztelet, a szeretet, Isten irányába történőodaadás, félelem a rossz cselekedetektől, stb., míg másik oldalról, a nemkívánatos érzelmek csökkenek. Így a tudatalatti elme fokozatosan tisztul.
2.2 Az impressziók csökkentése
A kántálás alkalmával a tudatalatti elme nem fogadja azokat az impulzusokat, amelyek más tudatalatti központokból érkeznek, mint például az ösztön és vágy központ, a hajlam és idegenkedés központ, a temperamentum központja, vagy az intellektus központja. Mikor ez hosszabb időn keresztül ismétlődik, fokozatosan csökenek az impressziók ezekben a központokban és az elme nyugodtabbá válik.
2.3 Nem alakulnak ki új impressziók
Mindaddig, amíg kántálunk, a tudatalatti elménkben nem alakulnak ki új impressziók. Isten Nevének a kántálása talán a legjobb megoldás az új impressziók kialakulásának a megakadályozására. Koncentrációs, meditatív és samādhi állapotban (tudatos állapot, amelyben egyesülünk az Isteni Princípiummal), más dolgokhoz kötődő benyomások nem alakulnak ki.
2.4 A vágyak eltávolítása kántálással
Kántáláskor az elmét kevésbé befolyásolja, rendíti meg a környezetből érkező ingerek. Mikor csökken az elme nyugtalan elkalandozása, a vágyak, a testünkről való tudat -amely mind a Nagy Illúzióhoz (Māyā) vonz minket- automatikusan veszítenek erejükből és ezáltal képesekké válunk elmélyülni a kántálásban. A vágyak teljesítése helyett az elme a kántálással foglalkozik. Tehát a vágyak csökkenek, végül teljesen eltűnnek. Mivel a vágyak spirituális eredetűek, spiritulis módszer (Isten Neve) szükséges hozzá, hogy csökkenjenek. A vágyak csökkenésével, illetve eltűnésével az Üdvösség (Ānand) állapotában maradhatunk, amely belső megelégedettséget nyújt, ami pedig messzemenően nagyobb az elméből feltörő vágyak teljesítésekor érzett örömnél.
3. A kántálás növeli a introveltáltságot és az introspekciót
Az introvertáltság (befele fordulás) és az introspekció (önvizsgálat) feltétlenül szükséges ahhoz, hogy magunkban kvalitásokat tudjunk fejleszteni. Mindkét képesség a kántálással fejlődni kezd. A kántálás igazi értelemben véve akkor kezdődik, amikor megpróbálunk befelé figyelni.
Mikor követjük gondolataink menetét, hogy miként történik a kántálás az elménkben, befele kell fordulnunk, azaz spirituálisan önvizsgálatot kell tartanunk.
Az elme természetéből fakadóan nyugtalan és a külső ingerekre fókuszál, emiatt nem sokáig tud a kántálásra figyelni. Abban a pillanatban, mikor ezt észrevesszük, törekednünk kell, hogy az elméket visszairányítsuk a kántálásra. A folyamat által tudatába kerülünk gondolatainknak és személyiségbeli hiányosságainknak, amelyek ahhoz vezetnek, hogy az elménk elkalandozik. Ez valójában az introspekció.
4. A kántálás növeli a koncentrációt
Miként a tudatalatti elme tisztul a kántálás által, az onnan érkező impulzusok a tudatos elmében is csökkenek, valamint növekszik a koncentráció. Ezáltal minden aktivitást nyugodtabban végzünk, nagyobb figyelemmel és tökéletesebben, amely sikeresebb élethez és spirituális fejlődéshez vezet.
5. A kántálás tisztítja a beszédet
Mikor napközben beszélünk, erősítjük a Nagy Illuzióhoz kapcsolódó benyomásokat a tudatalatti elménkben, így az elme tisztátalanná válik. Mivel a kántálás tisztítja a tudatalatti elménket, az akkor keletkező Isteni energia által a beszédünk is tisztul.
6. A kántálás jótékony hatásai, amelyek hasonlóak a csend jótékony hatásaihoz
Isten Nevének kántálása a csend (Moun) egyik fajtája. A csendnek, illetve a kántálásnak a következő pszihológiai jótékony hatásai ismeretesek:
A. A világi gondok csökkenése: Világi gondjaink nagyrésze beszédünk miatt keletkezik. Míg kántálunk, kevesebbet beszélünk, ebből természetesen következik, hogy elkerülhetjük ezeket a helyzeteket.
B. Elkerüljük, hogy hazudjunk.
C. Kontrolállhatjuk a hat belső ellenségünket: A belső hat ellenségünk azok a bennünk gyökeredző személyiségbeli hibák, amelyek az anyagi világhoz kötnek minket és felelősek a boldogtalanságunkért. Ezek pedig: szenvedély, düh, büszkeség, függőség, kapzsiság és kötődés. Amikor az érzelmek, mint például a düh, nem nyilvánul meg, fokozatosan, a kántálásnak köszönhetően, átvehetjük felettük az irányítást.
7. Következtetés – a kántálás jótékony hatásai mentális állapotunkra
A mostanában jellemző kapkodó élet helyett a kántálás egy stresszmentes élethez vezet, amely elősegíti a magasabb teljesítő képességet, a segítőkészséget, az embertársainkkal való nyugalmasabb kapcsolatot, az önzőség csökkentését és a mások iránt érzett szeretetkészséget, illetve a spirituális fejlődést.