1. Bevezető a hibás személyiségjegyek eltávolításának elméletébe

Az ősi szövegekben található egy rész, amely kimondja, hogy az ember saját szerencséjének (boldogságának, boldogtalanságának) a kovácsa – azaz az ember elméje felelős a kötődések börtönéért, de a születés és halál körforgásából való felszabadulásáért is. Jellemtelenségeink (hibás személyiségjegyeink, árnyoldalunk) okozzák a fájdalmakat, szenvedést, szerencsétlenségeket, míg jellemes tulajdonságainkból (erényeinkből) fakad minden boldogság és elégedettség. Ám valamennyi helyes, illetve hibás személyiségjegy nem más, mint a tudatalattiban lévő jó és rossz benyomások lenyomata.

Egy boldog életvitelhez és hathatós spirituális gyakorlat végzéséhez elengedethetetlen, hogy az ember megharcoljon saját árnyoldalával és a hibáit erénnyé kovácsolja. Hibás személyiségjegyeink akadályként állnak boldogságunk útjába és megnehezítik igyekezetünket az Istenhez való közeledésünkben. Minnél több a hibás jellemvonásunk, annál több bűnt követünk el mind az egyéni, mind a közösségi spirituális gyakorlataink során. Ezért feltétlenül ajánlott vétkeink végleges kitörlése.

2. Mit jelent a személyiség?

Mindig, amikor valamit csinálunk és folyamatosan ugyanaz az impresszió tör elő a tudatalattinkból, az személyiségünk „karaktereként” nyilvánul meg. Röviden szólva a személyiség nem más, mint az egyén természete. Az újra és újra ismétlődő megnyilvánulás során alakulnak ki az erényeink és vétkeink.

Kérjük, részletesebb magyarázatért tekintse meg az elme szerepéről és működéséről szóló cikkünket és online-szemináriumunkat.

3. Mik azok az erények és hibák?

Alapvetően a jó (helyes) benyomásokat/szokásokat hívjuk erényeknek, a rossz (helytelen) benyomásokat/szokásokat pedig személyiségbeli hibáknak. Ahol a személyiség bizonyos aspektusaitól akár mi magunk, akár környezetünk szenved, azokat nevezzük hibáknak. Most csak a személyiséghibákról ejtünk szót.

4. Cselekvések és reakciók

Cselekedeteink és reakcióink attól függnek, hogy milyen benyomások/szokások dominálnak az elménkben. Helytelen viselkedésünkkel, magatartásunkkal magunknak és/vagy másoknak okozunk gondokat. Erre mi magunk is a többiekkel együtt reagálunk – ez újabb lenyomakot hagy az elmében. Éppen ezért tudatosan vigyáznunk kellene minden apró mozdulatunkra, cselekedetünkre és reakcióinkra.

5. A hibás személyiségjegyeink javításának folyamata – mint spirituális gyakorlat

Amikor az ember belátja, hogy személyiséghibái akadályozzák a spirituális fejlődésben, akkor elkezdődik a ön-javítás folyamata, mint spirituális gyakorlat. Mindannyian tudjuk, hogy olaj nem vegyül vízzel, hiszen annyira különböző a karakterük. Épp úgy mi sem tudunk Istennel egyesülni mindaddig, míg nem válunk Hozzá hasonlóvá. Ezért igyekeznünk kellene spirituálisan növekedni, ami azt is jelenti, hogy meg kell tisztulnunk. Meg kell szabadulnunk téves jellemvonásainktól, hiszen Isten makulátlan.

Akkor is, ha célunk nem is a legmagasabb – ami az Istennel való egybeolvadás volna –, akkor is szorgalmasan kellene dolgoznunk önmagunkon, hogy megelőzzük, hogy a hibás személyiségjegyeinkből adódóan fizikai, pszichológiai, társadalmi és spirituális szinten kárt okozzunk. Így teljesebb és boldogabb életet élhetünk. Amikor bizonyos hibák leválnak rólunk, az nemcsak magunk, illetve spirituális gyakorlatunk javára, hanem mindannyiunk előnyére válik.