1.5 Hogyan jut az ember a lelki Üdvösséghez?
Spirituális fejlődésünk során szert teszünk a képességre, hogy megtaláljuk és megtapasztaljuk Lelkünkben az Üdvösséget. Valamennyiünknek más-más a spirituális szintje. Az Üdvösség átélésének a minősége, intenzitása és tartóssága pedig egyenes arányban függ a spirituális szinttünktől.
Minden reggel látjuk önarcképünket a tükörben. De vajon mit látna, ha a Lelkébe tekintene? A következő ábra mutatja, hogy miként néz ki manapság egy átlagember belvilága.
Külsőleg tisztítjuk otthonunk, ápoljuk testünket, hiszen a környezetbéli kosz könnyen észrevehető. Mégis, a belső tisztulás egy más kérdés és a gyakorlatban valójában elhanyagolt.
A legvilágosabb fény lakik bennünk, ami maga a Lélek, mégis a körülötte lévő sűrű, sötét burok elvonja figyelmünket. Ez a sötétség, ami a Lelkünket borítja, nem más, mint a „spirituális tudatlanság”, mely nem engedi valódi, üdvös létünket megtapasztalni. A spirituális tudatlanság azt tükrözi, hogy nem vagyunk hajlandóak tovább gondolni, hogy bennünket nem csak az öt érzékszerv, elme és intellektus alkot, hanem a Lélek is. Amennyiben elkezdünk – a megtestesült Lélek – spirituális gyakorlatokat végezni, a sötétség lassan oszlani kezd és újra érezni fogjuk a lelki Üdvösséget.
 |
 |
Amennyiben a spirituális gyakorlataink rendszeressé válnak, pillanatokra csodálatos spirituális élményeben (Anubhuti) lehet részünk, ahol megélhetjük az Istent. Ezekről az élményekről a későbbiekben bővebben írunk.
A végső állapot a Shivadasha (ez az az állapot, melyben egyesülünk Istennel ill. folyamatos a kapcsolat, kommunikáció Istennel). Ebben az esetben a burok teljesen feloszlik és semmiféle „spirituális tudatlanság” nem akadályozza meg a Lélek tiszta ragyogását.