Az irányelvekszerinti spirituális gyakorlat

Bevezető

Amennyiben spirituális gyakorlatainkat azIrányelvek szerint végezzük, gyorsabban elérjük istenkeresőként a célt, azaz gyorsabban fejlődhetünk. Egy ilyen spirituális út a Guru Kegyelmének útja (Gurukrupāyoga).

A mai időkben – melya viszályok korszakaként (Kaliyug) is ismert, a javasolt spirituális gyakorlat aGuru Kegyelmének Útja. Azért ez az út, mert spirituális gyakorlatai megfelelnek a Spiritualitás hat alapelvének

A Guru Kegyelmények Útja szerinti spirituális gyakorlat az Irányelvek szerinti spirituális gyakorlat – azalábbiak miatt.

1. A Guru Kegyelmének Útja nem szektariánus spirituális gyakorlat (egy fajta spirituális gyakorlat minden keresőnek), hanem azon a Spirituális elven nyugszik, hogy „Annyi út vezet Istenhez, ahány ember él a Földön”.

A „szekta” az emberek egy olyan csoportja, akik azt gondolják, hogy az ő útjuk Istenhez a legjobb és az egyetlen. Meglehet – ahogyegyetlen gyógyszer nem gyógyít meg különböző betegségeket – hasonlóan, a megfelelő spirituális gyakorlat minden ember számára eltérő. Egy szektában, minden követőnek ugyanaz a spirituális gyakorlat ajánlott. Ezért a szektariáns spirituális gyakorlat a Spiritualitás alapelvével ellenkezik, amely így hangzik: „Annyi út vezet Istenhez, ahány ember él a Földön”. Egy szekta követője csak egyetlen utat ismer és fogad el. Abban a hibás elképzelésben él, hogy az ő útja felsőbbrendű és az egyetlen Istenhez vezető út. A spirituális gyakorlat célja, hogy elpusztítsuk az egót – mely a szektariánus spirituális gyakorlat követőinél ennek az ellentéte történik.

2. Minden elfoglaltságot spirituális gyakorlatként végezni

Ez a mindennapos éltünk spiritualizálását jelenti. Minden elfoglaltság, illetveaz azok hátterében meghúzódó gondolat, spirituális gyakorlatként való végzése. Ennélfogva Isten megfigyelése minden tevékenység során. Minden Istenközpontúvá válik és nem önközpontúvá. A fókusz önmagunkról Istenre helyeződik át.

Minden tevékenységünket egy bizonyos megközelítéssel végezzük – a hasonló helyzetekbenkialakított szokásainknak és megszerzett tapasztalatainknak megfelelően. Ezért az elfoglaltságot egy bizonyos módon hajtuk végre és egy meghatározott módon reagálunk a kimenetelére.

Például, amikor virágot vásárolunk a piacon, akkor normális esetben olyan színű és fajtájú virágokat válogatunk, amilyent mi szeretnénk. Egy igyekezet – hogy ezt az elfoglaltságot Istenközpontúvá tegyük – az lenne, hogy az elménkben imádkozva megkérdezzük Istent, hogy melyik virágotakat szeretné Ő, hogy ma kiválasszuk.

Vagy tegyük fel, éppen most mostuk fel a konyhapadlót, ám az egyik családtagunk hirtelen egy pohár tejet szeretne. Ahelyett, hogy reakciónk támadna – hiszen olyan keményen dolgozunk és most valaki elrontaná az igyekezetünk eredményét –, megpróbálhatjuk Istent érzékelni a helyükben, majd szeretetteljesen felszolgáljuk Neki a tejet és nyugodtan feltöröljük a friss lábnyomokat.

3. A Guru kegyelmének Útja azt tanítja, hogy minden elfoglaltságot a saját kötelességünkként végezzünk

Amikor minden elfoglaltságot a kötelességünkként végzünk, akkor az az eredmények iránti elvárások nélkül történik. Mivel nincsen tevőség, ezért nincsen elvárás a tevékenység eredménye felé.

Például, ha egy vendég váratlanul betoppan, miután őszintén felajánjuk mindazt, amit pillanatnyilag otthon találunk, megpróbálhatjuk Istenre bízni az eredményt. Ez megelőzi aggódalmainkat, hogy miként végződjön az esemény és egyúttal megnöveli hitünket Istenben, hogy Ő a számunkra a legkedvezőbb eredményt hozza majd.

Vagy, tegyük fel hogy egy barátunk anyagi problémákkal küzd és tanácsot kér tőlünk. Ha, miután tanácsunkat megfogadta és problémái megoldódnak, ahelyett hogy önmagunk érdemének tekintenénk, Istennek tulajdonítjuk azt.

Ha egy helyzet nem úgy alakul, ahogyan mi szeretnénk – lásd nem találjuk az elveszett fülbevalót, pedig mindenütt kerestük, megtanulhatjuk az igyekezetünk kimenetelét Istenre bízni. Vegyük észre, hogy csak az igyekezet van a kezünkben és nem a helyzet végeredménye.

Egy kereső, ha nem érdeklődik satsangon (az Abszolút Igazság társasága) való részvétel iránt miután mi egy előadást tartottunk a Spiritualitásról, vagy a családtagjaink nem kezdenek spirituális gyakorlatokba, stb. csak néhány példája olyan helyzeteknek, melyek az elvárások (az egó egy manifesztációja) miatt történnek.

4. Minden cselekedet végzése az Isten-megvalósítás céljának érdekében

Amikor minden cselekedetet az Isten-megvalósítás céljának érdekében végzünk, a tevőség feláldoztatik és az elv, hogy „Isten mindennek a tevője és csak Ő hajtja azt végre rajtunk keresztül” benyomás a kereső tudatalatti elméjébe rögzül.

Sok kereső, aki lelkesedéssel végez szolgálatot az Abszolút Igazságnak (satsēvā) >, gyakran tapasztalja, hogy valami, ami a kapacitásán túl van, kevesebb idő alatt és nagyobb tökéletességgel  kerül elvégzésre – mint az adott körülmények mérten elvárható lenne. Például, egy csarnok berendezése a satsangra normálisan 15 percbe kerül két keresőnek. Egyszer a korábbi rendezvény későn végződött, így mindössze 7-8 perc állt rendelkezésre, de imádsággal és önátadással a berendezés időben elkészült. Az ilyen jellegű spirituális tapasztalatok segítenek minden érintett számára felismerni, hogy ami számunkra nem lehetséges, az nagyon is lehetséges Isten számára, aki mindenütt jelenvaló. Amikor ez a felismerés erőteljesen gyökeret ver az elménben, a tevőség letehető és átadható Istennek.

5. Összefoglalás – A Spirituális gyakorlat gyümölcsözőbb, ha az Irányelvek szerint végzik

A Guru kegyelmének Útja megtanítja nekünk, hogy hogyan végezzük a spirituális gyakorlatokat az Irányelvek szerint. Azáltal, hogy a fenti elvek betartására törekszünk, megtanulunk minden cselekedetet spirituális gyakorlatéként végezni. Ezáltal minden elfoglaltság, amelyet végzünk, a spirituális fejlődés irányába terel.