4.2.2 A kántálás hatása az elterelő módszerrel

A kántálás egyik feladata, hogy tudatalattink negatív lenyomatait (benyomások, amit gondolataink, beszédünk és cselekedeteink, stb alakítottak ki) eltörölje. A módszer, mely a kántálás javára válhat, elterelő módszernek is nevezik, mivel akadályozza, sőt, akát teljesen megszűntetheti a tudatalattinkban lévő lenyomatok hatását.

A képen egy sorompót látunk a tudat és a tudatalatti között. Ennek a határnak van egy jellegzetes tulajdonsága. Egyrészt arra szolgál, hogy a tudatalattiban zárolt titkok ne bukkanjanak felszínre, másrészt mivel lyukas, mindig csak egy gondolatot enged át a tudatba. Ez a gondolat mindig az, ami abban a pillanatban a legerősebb. Ily módon a tudatalattiból a tudatba csak egy rövid időre villannak be a benyomások, aztán visszatérnek a tudatalatti egyik központjába, hogy annak lenyomatát tovább erősítsék.

Amennyiben a kántálás által az Áhitat – Központ válik a legerősebb központtá (lásd a fenti ábrát), a többi lenyomatnak, benyomásnak szinte esélye sincs a határon való átkelésre. Mindig, amikor Isten Neve tudatosodik, a sorompó elzárja más benyomás útját. Ezzel a többi hatást, ami a tudatalattinkból próbál felszínre törni, eltereli, leblokkolja (lásd a fenti ábrán).

Azzal, hogy a többi központot mellőzzük, azok zsugorodni kezdenek, míg egyszer teljesen megszűnnek létezni. Az Áhitat – Központ tehát ezzel a módszerrel is hatékonyan tisztítja a tudatalattinkat.