1. Bevezetés

A spirituális gyakorlatnak két általános típusa van:

1. Egyéni spirituális gyakorlat (vyashti saadhanaa): Amikor az ’egyéni spirituális gyakorlat’ kifejezést használjuk, egy olyan spirituális gyakolatra hivatkozunk, melyet a személyes spirituális fejlődésünkért hajtunk végre. Például, egy tipikus spirituális gyakorlat, melyet elsősorban az egyéni spirituális fejlődésért hajtunk végre, Isten nevének kántálása vagy pedig spirituális szövegek tanulmányozása. Ebben az esetben csak az egyénnek származik haszna a gyakorlatból.

2. Közösségi spirituális gyakorlat (samashti saadhanaa): Amikor a „közösségi spirituális gyakorlat’ kifejezést használjuk, egy olyan spirituális gyakolatra hivatkozunk, melyet mások spirituális fejlődéséért hajtunk végre. Például, ha egy kereső időt és energiát áldoz egy spirituális előadás szervezésére, azt közösségi spirituális gyakorlatnak nevezzük.

2. Az egyéni- és közösségi spirituális gyakorlat fontosságának öszevetése

A jelen korban, a spirituális növekedésünk érdekében a közösségi spirituális gyakorlat 70%-os fontossággal bír, míg az egyéni spirituális gyakorlat mindössze 30%-os fontossággal. Ezért, a spirituális fejlődésünk érdekében fontos, hogy a társadalomból annyi embert motiváljunk spirituális gyakorlatra, amennyit csak lehet. Ez egy szolgálat az Abszolút Igazságnak – a szó szoros értelmében. Jóllehet, ezért növelnünk kell a saját spirituális szintünket úgy, hogy figyelmet fordítunk a saját spirituális gyakorlatunkra.

Isten-keresőként az erőfeszítéseinket egyensúlyban kell tartanunk az egyéni- és közösségi spirituális gyakorlatainkban. A meggyújtott lámpa analógiája még kifejezőbben magyarázza el ezt az egyensúlyt.

Az olaj a lámpában az egyéni spirituális gyakorlatunkat jelenti (vyashti saadhanaa) a lámpa fénye pedig a közösségi spirituális gyakorlatunkat (samashti saadhanaa). Ha az olaj kevés, akkor a lámpa nem fog fényesen világítani. Így az egyéni spirituális gyakorlatunk alapjának erősnek kell lennie, mert ez látja el üzemanyaggal és tarja fennt a közösségi spirituális gyakorlatunkat. (A lámpa esetében a láng az olajat elhasználja, de a közösségi spirituális gyakorlatunk nem válik az egyéni spirituális gyakorlatunk kárára. Épp ellenkezőleg: növeli azt.)