Ebben a cikkben a különböző egófajtákat elemezzük.
Alapvetően csak kétféle ego létezik: Istené és emberé.
Tartalomjegyzék
1. Isten egója
Ez az „ego nélküli állapot”. Ebben az esetben a személy egója szó szerint „nulla”. A Szentek érik el ezt az állapotot, amikor 100%-os spirituális szinten, teljesen gondolatmentes állapotban, egyesülnek Istennel. Egy ilyen ember „én”-tudata maradéktalanul az Istennel való egységre törekszik, s mivel összeolvad Vele, megszűnik az „én” érzete. Ebből kifolyólag, ami ezen a személyen keresztül megesik, az csak úgy történik (kriyā) és nem cselekvésből (karma) származik, hiszen minden Isten akarata szerint teljesedik be. Áldás, hogy ilyen esetben a Szent elmeállapota folyamatosan az Üdvösséget tapasztalja meg, még akkor is, ha szélsőséges csapások érik világi életét.
2. Az ember egója
Az ember egójának két fajtája létezik:
2.1 Tiszta ego
Az ego ezen fajtája magasabb szinten lévő Szenteknél figyelhető meg, akik még nincsenek teljes egységben Istennel. Ezek a Szentek még rendelkeznek egy könnyed én-tudattal. Ez a fajta ego ahhoz szükséges, hogy a testi funkcióikat fenntartsák és ellássák.
-
A tiszta egót megérthetjük a következő gondolatminták alapján:
-
Magunkat különbözőnek vagy elválasztva látni Brahman-tól (Isten princípium), az csak a dualitás kreálta én-tudat.
-
Tudatában lenni saját létezésünknek.
-
Spirituális érzelmet (bhāv) érezni, hogy „minden és mindenki egy, én másokhoz tartozom, és mindenki hozzám.”
Ez a fajta ego csak addig létezik, amíg a fizikai test, majd megszűnik, amikor a Szent elhagyja testét (meghal).
2.2 Tisztátlan ego
Legtöbbünknél ezt a fajta egót tapasztaljuk. Valamennyien azonosítjuk magunkat testünkkel, érzelmeinkkel, érzékeinkkel és büszkék vagyunk intellektuális képességeinkre. Ezek lenyomatokat (impressziókat) hagynak a szubtilis testünk központjaiban, ahol kialakulnak jellemvonásaink, vágyaink, előszereteteink, előítéleteink, stb.
Kérjük, tekintse meg előadásunkat az elme szerepéről és műköséséről.
Attól függően, hogy milyen a gondolataink és érzelmeink minősége, egónk lehet: sāttvik (túlnyomórészt Sattva), rājasik (túlnyomórészt Raja) vagy tāmasik (túlnyomórészt Tama) jellegű.
-
Tāmasik ego: Azt az egót, amelyben a szubtilis Tama alkotóelem a túlsúlyos, tāmasik egónak nevezik. Ilyen például: aki kizárólag saját erejében és képességeiben bízik, és önzően csak saját sikerét és javait tartja szem előtt.
-
Rājasik ego: Azt az egót, amelyben a szubtilis Raja alkotóelem túlsúlyos, rājasik egónak nevezik. Ilyen például: aki folyamatosan a boldogságot és szenvedélyt keresi, kergeti..
-
Sāttvik ego: Azt az egót, amelyben a szubtilis Sattva alkotóelem túlsúlyos, sāttvik egónak nevezik. Ilyen például: aki önfeláldozó, vágyik a spirituális gyakorlatok végzésére és sāttvik természetű.
3. Az ego nagyságától függő jellem
Egy 0-100%-ig terjedő skálán a Szentek, illetve Isten egója 0%, ami 100%-os spirituális szintnek felel meg. Egy szubtilis varázsló (māntrik) egója, aki a Pokol (Pātāl) 7. bugyrából fejti ki erejét, 100%. Ezen a mércén egy átlagember egója 30%. Adolf Hitler egója 60%-os volt.
(Kérjük vegye figyelembe, hogy egy „átlagember” alatt spirituális szemszögből átlagos egyéneket értünk. A világi tekintetben lehetnek ezek gazdagok, vagy szegények, vezető egyéniségek vagy egyszerű munkások.)
Az ego tekintetében a következő besorolást tehetjük:
-
Ki az a Szent?
-
Ki a māntrik?